A Tisza után a Duna mellékfolyóiban is találtak mikroműanyagot: a Parányi
Plasztiktalány projekt során az Ipolyban köbméterenként 1,7, míg a Rábában 12,1
mikroműanyag részecskét mutatott ki a projektet vezető laboratórium közhasznú,
nonprofit kft-je, azaz a WIREC...
A Parányi Plasztiktalány projekt
célkitűzése, hogy a 2017-es tiszai vizsgálatokat követően 2018-ban a Dunáról,
és annak vízgyűjtőjéről is eredményeket szolgáltasson. A független
laboratóriumokat működtető WESSLING Hungary Kft. az elmúlt években végezte el
az első magyarországi méréseket: a Tiszán Dombrádnál a 300 µm-nél
nagyobb műanyagok darabszáma 4,9 volt egy köbméter vízben. A Tisza-tóból
származó mintában 23,1, míg a Tisza-tavat tápláló Eger-patakból és a Tisza
tiszafüredi szakaszából 9,5-9,9 100 µm-nél nagyobb részecske jelent meg egy
köbméter vízben. A kimutatott műanyagok jellemzően a széles körben felhasznált
polietilén, polipropilén és polisztirol anyagból álltak.
A mintavételi módszer folyamatos
fejlesztésének eredményeképpen a jelenleg alkalmazott rozsdamentes
szűrőházakban található szűrők már nem csak 300 vagy 100, hanem egészen 60
mikronos nagyságtól képesek befogni a mikroműanyagokat egyre nagyobb térfogatú
minta átszivattyúzása mellett (minderről a PPT projektnek otthont adó
mikromuanyag.hu honlap mikromérés
menüpontjában olvashatnak részletesebben).
A Parányi Plasztiktalány Partnere
az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), a Rábán az Észak-Dunántúli, az Ipolyon
a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság kollégái segítettek a mintavételi
helyszínek kijelölésében, a csónakok biztosításában. A szivattyúzás közben a
csónakot kifeszített kötél mentén lassan keresztül vontatva lehetővé vált egy
keresztszelvény menti mintavétel. A WESSLING szakemberei mindkét mintavételi
helyen több, mint 2.000 liter mintát szűrtek át.
A mérések alapján egy köbméter
Rába vízben 12,1 mikroműanyag található, ez akár napi 20,7 millió részecskét is
jelenthet. Kiemelendő, hogy ezek elsősorban nem a Tisza vízgyűjtőjén is
detektált, széles körben felhasznált anyagtípusok, hanem precíziós
alkatrészekhez, elektronikai termékekhez használt anyagok (pl. polyoximetilén).
Az Ipoly mikroplasztik-tartalma
viszonylag kicsinek mondható, hiszen itt mindössze 1,7 részecske jelent meg egy
köbméter vízben. Ez vélhetően köszönhető annak is, hogy a folyó többnyire
nemzeti parki területeken, ipari és kommunális behatásoktól viszonylag elzártan
kanyarog. A folyó átlagos vízhozamával kalkulálva durva becslésként elmondható,
hogy még így is akár 3 millió mikroplasztik részecskét szállíthat naponta
(mindkét folyó átlagos vízhozama 20 m3/s körül alakul). Az Ipoly
mikroplasztik összetétele vegyes, az elterjedtebb anyagtípusok (pl.
polipropilén) és kisebb mennyiségben gyártott (például játékokhoz,
műszerfalakhoz alkalmazott akrilnitril-butadién-sztirol, ABS) is kimutatható
volt.
A Parányi Plasztiktalány projekt célja nem a pánikkeltés, hanem az,
hogy felmérjük a természetben, konkrétan a felszíni vizeinkben jelen lévő
mikroműanyagok mennyiségét. A projektet vezető laboratórium, a WESSLING Hungary
Kft. 25 éve végzi akkreditált környezetvédelmi vizsgálatait Magyarországon, a
mikroműanyagok kutatásában is úttörő szerepet tölt be.
Partnerei – az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), Magyar Víziközmű
Szövetség (MaVíz), PET Kupa, Csodák Palotája – segítségével pedig a PPT projekt
során a Duna és mellékfolyói mikroműanyag-tartalmát térképezi fel, és az eredmények
ismeretében felhívják a figyelmet az új globális környezeti veszélyre.
A mikromuanyag.hu
honlapon hiánypótló tudástárat hoztak létre a témában (szószedettel,
háttéranyagokkal, szakcikkekkel, magyarázatokkal), az információkat a
Facebookon is közzéteszik: https://www.facebook.com/paranyiplasztiktalany/?ref=bookmarks
